26. Ily módon az öröm és fájdalom, a gondolat, az emóció és erőfeszítés, a gondolkodás, az érzékelés, az affinitás, a realitás, a kommunikáció, valamint a viselkedés és létezés megnyilvánulásai levezethetők, a fentiek pedig szemmel láthatóan magukban foglalják univerzumunk rejtélyeit és megoldásukat.

27. Van létezőség, az ember azonban úgy hiszi, hogy kizárólag valamivé-válóság van.

28. Bármely, a fentiekben felvetett probléma megoldása a nézőpontok és dimenziópontok létrehozásában, valamint a dimenziópontok — és ezzel a nézőpontok — között fennálló állapotok és összetalálkozásaik javításában áll, valamint abban, hogy orvosoljuk minden dolog — legyen az kellemes vagy kellemetlen — bőségét vagy hiányát a nézőpont azon képességének helyreállításával, hogy szemlélési pontokat vegyen fel, illetve hogy bármilyen dimenziópontokat teremtsen és ne-teremtsen, semmibe vegyen, elindítson, megváltoztasson és megállítson a nézőpont determináltságának megfelelően. A bizonyosságot mind a három univerzumban vissza kell nyerni, mert nem az adatok jelentik a tudást, hanem a bizonyosság.

29. A nézőpont véleménye szerint bármely létezőség, bármely dolog jobb, mintha semmilyen dolog nem létezne, bármely hatás jobb, mintha semmilyen hatás nem lenne, bármely univerzum jobb, mintha nem volna semmiféle univerzum, bármely részecske jobb, mintha egyáltalán nem lenne részecske, de valamennyi közül a legjobb a csodálat-részecske.

30. És e dolgok szintje fölött feltehetően már csak elmélkedni lehet. És e dolgok szintje alatt zajlik a játszma. De az itt leírt dolgokat az ember megtapasztalhatja, és tudhatja. Talán lesznek, akik majd tanítani akarják ezeket a dolgokat, s talán lesznek, akik majd használni akarják ezeket az elesettek megsegítésére, némelyek pedig talán azt kívánják majd elérni, hogy mindezek alkalmazásával az egyének és szervezetek jobb képességűek legyenek, olyan kultúrát teremtve a Földön, amelyre büszkék lehetünk.


Ajándék az Embernek, amelyet alázattal nyújt át L. Ron Hubbard, 1953. április 23-án.