7) a létezés alapja;

8) a magasabb rendű tudás és bölcsesség forrása;

(b) vallási gyakorlatokat, amelyek az egyházfegyelmi engedelmességet, a tiszteletadást vagy az istenimádást szolgálják;

(c) az egyházi élet kollektív vagy csoportos jellegét.

Jóllehet a vallás definíciói ritkán foglalják magukban az indítóokokat, egyes esetekben a szerzők említést tesznek az „empirikus és az egyházi dolgok összeütközéséről”. A vallás végkövetkeztetéseit és funkcióit a teológusok a következőkben látják:

(a) fenntart egy erkölcsi közösséget;

(b) az egyház csoportos és/vagy egyéni identitást kölcsönöz;

(c) keretet biztosít a világ dolgaiban való eligazodáshoz;

(d) megjelöl egy humánus tartalmú, egyetemes célt;

(e) biztatást és vigaszt nyújt az isteni segítség és az üdvözülés kilátásait illetően.

Minden vallás alapvetően normatív jellegű, mivel azonban az egyes vallások különböznek egymástól, ezért a vallásszociológia terén tevékenykedő és a különböző vallások összehasonlításával foglalkozó jelenkori hittudósok – anélkül, hogy elköteleznék magukat mellette – vitatni próbálják a vallás normatív jellegét.

Tehát a hit, az egyházi szertartások és a szervezeti felépítés különböző mintái igen eltérőek annak ellenére, hogy a vallás valamennyi definíciója megpróbálja erőnek erejével felölelni a vallás összes ismert megnyilatkozását.