Századunk közepétől a nyugati társadalmakban újra érdeklődés volt tapasztalható a vallásos jelenségek megnyilvánulásainak különbözősége iránt. Ez az érdeklődés az alábbiaknak köszönhető:

* Az új vallások feltűnése vagy kialakulása, különösen az Amerikai Egyesült Államokban (mint például a Nemzetközi Krisna Társaság, a Szcientológia Egyház, az Isteni Fény Missziója);

* a már létező vallások új földrajzi területeken való elterjedése, mint például néhány keleti vallás Amerikában és Európában; a pünkösdizmus, a mormonok Jézus Krisztus Egyháza és a Jehova Tanúi az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és Európában; a Santeria Kubából az Egyesült Államokba és Közép-Amerika államaiba, továbbá az Umbanda Brazíliából Uruguayba, Paraguayba, Argentínába, Chilébe és kisebb mértékben az Egyesült Államokba és Európába való eljutása);

* a meglévő vallások „megújhodása” (mint például karizmatikus reformációk az evangelizációban és a katolicizmusban, spiritualista katolikus csoportok feltűnése stb.), valamint

* különféle decentralizált spirituális szubkultúrák feltűnése (melyek az Új Kor néven váltak ismertté).

A vallási sokféleség iránti érdeklődés újraélesztette a társadalomtudományokon belül régóta folyó vitákat, ami a vallásos jelenségek pontosabb definícióit eredményezte. Társadalomtudósok különböző csoportjai különféle típusú, gyakran a pillanatnyi elméleti érdeklődéseikre választ adó definíciók mellett döntöttek.