A Szcientológia Egyház elvárja, hogy a hívei vallásos személyek legyenek abban az értelemben, amelyet a vallás elemző definíciója kölcsönöz ennek a kifejezésnek. A meggyőződések összefüggő rendszerét nyújtja, és ezáltal a hívei megoszthatják a fő tantételeit. Elvárja, hogy hívei részt vegyenek a rituális tevékenységekben, elérve a végső valóság közvetlen megtapasztalását, továbbá információkat szerezzenek a hitelveikről és mindennapi életükben tapasztalják azok hatásosságát. Ezért a vallás elemző definíciói szerint a Szcientológia Egyház egy vallási intézményt alkot, mivel a várakozásai a híveivel szemben megfelel annak, amit az ilyen intézmények a vallásos emberektől elvárnak.

Végül egy elkülönítő szempontot elfogadva megfigyelhető, hogy a Szcientológiát vallásnak tekintik a legtöbb olyan kulturális környezetben, amelyben a tevékenységét kifejtette, ide sorolva a kormányzati intézményeknek, az Egyház tagjainak és azon társadalomtudósoknak a nyilatkozatait, akik új vallási mozgalmakat tanulmányoztak.

Ebben a tanulmányban a Szcientológia és a vallásnak a társadalomtudományok területén alkalmazott modern definíciói közötti összefüggést vizsgáltuk. Azonban úgy tűnik, hogy a Szcientológia megfelel az antropológiában és a szociológiában egyaránt „klasszikusnak” tekintett vallási definícióknak is. A szociológia területén Max Weber, akit a vallásszociológia „atyjának” tekintettek, nem kívánta definiálni ezt a kifejezést. (Weber 1964:1) Helyette az ismert vallásokat inkább számos különböző típusba sorolta, melyeket nagy számú kritériumok szerint osztott fel. Úgy látszik, hogy a Szcientológia az „üdvözítő vallások” egy bizonyos típusának felel meg, amelyeket úgy ábrázolnak, mint a szellem reinkarnálódásából vagy a születés és halál ciklusából a szabadságba vezető utat. (Weber 1964:146) Az üdvözítő vallások között a Szcientológia a weberi kritériumok szerint azok közé sorolható, amelyeket:

* olyan próféta alapított, aki olyan doktrínát hozott létre, amely lehetővé teszi az emberiség üdvözülését (Weber, 1964:46);