Az egyén méltóságának magasztos fogalma, valamint a „szent”-nek nevezett ismerete és elismerése nem kizárólag a keresztény vallásokra jellemző, hanem az összes vallásnak is a lényegét alkotják. Ezt ismerte fel a II. Vatikáni Zsinat a vallásos hitre és tisztaságra vonatkozó Dignitatis Humanae c. dokumentumában.

Vannak egyéb olyan vallási jelenségek, mint például a buddhizmus és a dzsainizmus, amelyek – bár mint hivatkozási alap, hiányzik náluk az Isten fogalma –, általános elemként a „szent istenség” tiszteletének és hódolatának egy formáját gyakorolják, olyan jellemzőkkel, amelyek sokkal általánosabbak, mint a keresztények, a muzulmánok vagy a zsidók „konkrét istenei”.

Amikor egységes vallásfogalmat tartunk fenn, kizárólag a saját tapasztalataink alapján, és kizárunk egyéb sajátosságokat, az nem lehet más, mint a fundamentalizmus egy formája, amely megsérti a vallásszabadság legelemibb próbáját.

Mint ahogy Max Müller állította: „aki csak egy vallást ismer, az egyet sem ismer”, ami teljes pontossággal kifejezi a gondolatot. Durkheim maga magyarázza meg a kulcsot ehhez a jelenséghez: „... a vallás univerzális jelenség, amely valamennyi ismert emberi társadalomban megjelenik...”

Az ismeretlen meghatározására irányuló kísérletben rutinszerű dolognak számít az ismert modellek alkalmazása. Ez olyan eljárásmód, amelyet számos esetben túlzottan igénybe vesznek a társadalomkutatók. Az összehasonlító elemzés helytelen alkalmazása kétségtelenül vaksághoz vezet, amikor olyan viselkedési normákkal, meggyőződésekkel vagy tapasztalásokkal nézünk szembe, amelyeket nem lehet megmagyarázni, csak akkor, ha elhagyunk bármely egyéb tényezőt vagy azok hasonlóságait.

A vallás nyilvánvalóan az emberben rejlő keresés, amelyet a szellem végez azért, hogy megértse a „végtelent”; ez a lény vágyódása és törekvése a végtelenséggel szembeni beteljesületlen vágyainak érzésével kapcsolatban. Tehát a vallás egy feltétlen szükségszerűség, semmivel sem kevesebb, mint az emberi létezés egy alkotóeleme, amelyet az egyén érez azért, hogy „kommunikáljon a végtelennel”, annak a forrásával, ami fenntartja az emberi lényt, és amelytől az ember sok szempontból függ. Ennek egyértelmű bizonyítéka az az antropológiai elemzés, amelyben a különböző vallási hitvallások vagy azok hiánya meghatározó tényezőt jelentenek a tudósok számára a társadalmak társadalmi és egyéni viselkedési normáinak a megértésében.