992. február 25-én a Monzai Elsőfokú Adóügyi Bíróság a Brianzai Szcientológia Egyház kontra II. Monzai Forgalmi Adóhivatal ügyében a következőképpen határozott:

Egy tudományos kutatás keretében mi [a Bíróság] megállapítottuk, hogy a Szcientológia egy látnoki típusú vallás, mivel egy karizmatikus alapító prédikálásából és megnyilatkozásából született. Majd megvizsgáltuk a Szcientológia hitelvi tartalmát és szertartási gyakorlatát az olyan eljárásokon keresztül, mint az auditálás, a beavatási szertartás, a név kijelölésére szolgáló névadó szertartás stb., és arra a következtetésre jutottunk, hogy a Szcientológiát nemcsak a más vallásokhoz való hasonlósága teszi vallássá, hanem – amennyiben előítéletek, illetve a „laikusok” és a „vallásosok” közötti nyugati konfliktus általi befolyásoltság nélkül ítélkezünk – mindenekfölött az a tény, hogy amit a Szcientológiában tesznek vagy mondanak, csak akkor találhat és kell hogy találjon megbízhatóságra a kultúránk viszonylataiban, ha azt vallásnak tekintjük.

992. október 9-én, Németországban a Peter Graf kontra Dianetika Stuttgart e.V. ügyben a Stuttgarti Körzeti Bíróság a következőképpen határozott:

Az [auditálás] az alperes vallási/filozófiai nézetéből származik, amelyet a német alkotmányos jog véd, és ez a lelki/vallási gyakorlat, valamint az üdvözülés felé irányuló lelkipásztori tanácsadás a Szcientológia tevékenységeinek középpontjában áll. A legtöbb vallási és ideológiai közösséghez hasonlóan az alperes az embert a test és a lélek egységének tekinti, amely – úgynevezett mellékhatásként – magába foglalja a pozitív változások ígéretét pszichikai vagy lelki szinten azon tagok számára, akik az alperes szabályai szerint cselekszenek, és igénybe veszik annak segítségét.