Amikor a vallástudósok szembetalálták magukat azzal a kérdéssel, hogy miként határozzák meg a mai, változó, pluralista társadalomban a vallásgyakorlatot, megvizsgálták minden hit lényegi jellemzőit, és azt, hogy ezek a tényezők hogyan nyilvánulnak meg a Szcientológia vallásban.

okan úgy vélik, tudják a választ e kérdésre: „Mi a vallás?” Az egyes személyek által használt definíciót szinte minden esetben a személyes vallási örökség és tapasztalat határozza meg, habár a történelem nyilvánvalóvá tette e nézőpont veszedelmes voltát. Az ilyen megközelítések vezettek a kereszteshadjárokhoz, a spanyol inkvizícióhoz, a többszáz éves vérontáshoz Hollandiában és szerte Európában, valamint Észak-Írország szenvedéseihez.

Még általánosabban, a vallás meghatározásakor használt korlátozó megközelítések, a diszkrimináció és más, az emberi jogok megsértésének kevésbé erőszakos, de nem kevésbé romboló formáihoz vezetnek – elsősorban az új vagy ismeretlen vallások tagjaival szemben.

Az évszázadok során a nyugati gondolkodók a témakört a zsidó–keresztény tradíció egyedülálló nézőpontjából közelítették meg. Ez a megközelítés két alapvető, de egymással összefüggő hitelvi nézetrend-szer köré csoportosul: az egyik az a hit, hogy létezik egy, az embertől elkülönülő és tőle különböző, egyéni teremtő Isten, a másik pedig, hogy az ember legmagasabb szintű tevékenysége az, hogy imádja Istent, fohászkodik hozzá, s hódol neki. Amennyiben egy hittételi irányzatban ezek a tanítások nem nyilvánultak meg, akkor azt nem tekintették vallásnak.