DIANETIKA

L. Ron Hubbard útja a Szcientológia Egyház megalapításáig bizonyos felfedezésekkel kezdődött, amelyeket az emberi természet kutatása során tett. Felfedezéseit 1948-ban „Dianetika” címen tette közzé, amely annyit jelent, hogy a „lelken keresztül”, vagy amit a lélek tesz a testtel.

A Dianetikával L. Ron Hubbard az elme korábban ismeretlen és ártalmas részét fedezte fel, amely a veszteség, a fájdalom és az öntudatlanság felvételeit tartalmazza mentális képek formájában. A lelki megrázkódtatások ezen eseményei – más egyéb élettapasztalatokkal együtt – egymást követő sorrendben kerülnek feljegyzésre a Szcientológia által időnyomnak nevezett dolgon. Az ezen időnyomon rögzített fájdalmas események a személy tudatossági szintje alatt helyezkednek el, és együttesen felhalmozódva létrehozzák az úgynevezett reaktív elmét, amely az összes szenvedés, nemkívánatos félelelem, érzelem, fájdalom és pszichoszomatikus betegség forrása – szemben az analitikus elmével, amely az elme gondolkodó, adatokat megfigyelő és feljegyző, valamint problémamegoldó része.

A Dianetika a korábban ismeretlen lelki megrázkódtatások felfedésével, és az egyénre gyakorolt káros hatásaik törlésével módszert biztosított a reaktív elme kezeléséhez. Ennek végeredményeként az egyén a lelki tudatosság új állapotába jut, amelyet Clearnek nevezünk. Ekkor az egyén alapvető és sarkalatos szellemisége, személyisége, művészi adottsága, személyes ereje és egyéni jelleme, a benne rejlő jóság és tisztesség helyreáll.

Habár a Clear megfelel a buddhizmusban Bodhinak vagy megvilágosodottnak nevezett tudatossági állapotnak, a Clear a lelki tudatosság olyan állandó szintjét képviseli, amely a Dianetika és a Szcientológia előtt elérhetetlen volt.