Visszatérve az Egyesült Államokba, 1933-ban L. Ron Hubbard megkezdte irodalmi pályafutását. Munkája minden műfajra kiterjedt, és 1934 és 1950 között több mint 200 regényt, novellát és forgatókönyvet alkotott.

L. Ron Hubbard irodalmi karrierje volt az az eszköz, amivel folytatni tudta az arra irányuló kutatásait, amit ekkor úgy nevezett, hogy „az élet legkisebb közös nevezője“. A harmincas évek végén kísérleteket végzett a sejtszintű emlékezet és az emlékezet későbbi generációknak való átadása területén, és arra a következtetésre jutott, hogy egy bizonyos ismeretlen tényező képes rögzíteni egy konkrét esemény emlékét, és képes továbbvinni azt az egyik sejtnemzedéktől a következőig.